Reggeli gondolatok
2023.03.21
Tudatom elképzeli, ez nem elég már,
Eperfa memento
Már sok évtizede, hogy történt, úgy lehettem 5-6 éves. Mint tudjuk, régen a falukban szinte minden háznál ott volt az eperfa. Mivel gyermekkoromban minden nyarat a nagyszülőknél töltöttünk testvéremmel, adott volt az eperfa. Olyan magas volt, amekkora az akkori mértékemmel mérve, égig érő volt. Hatalmas lombja betakarta a lovas istállót, sőt a mellette lévő disznóólat is. Minden évben rengeteg eper hullott le, mivel ennek fő műve, hogy érés után lehull. Imádtam az ízét. Egy idősebb fáról beszélünk, így értelemszerű, hogy az ágak a magasban voltak. Gondoltam egy nagyot egyik nap. A Nagymamám és Anyukám is húgommal volt elfoglalva a házban, kinn az udvaron fegyelmezés nélkül garázdálkodhattam a tyúkokkal és Lotti nevű kutyánkkal. Na nekilódultam. Nem volt egyszerű, hiszen az első vastag ág, ami a törzsből ágazott, jóval fejem felett volt. Kétoldalról megragadtam egy-egy vastagabb ágat és felhúztam magam. Miután hassal ráfeküdtem az egyik ágra, onnan már majomszerűen kapaszkodva tovább, húztam fel magam, lépdeltem mindig feljebb és feljebb az ágak között. Körbe néztem és kimondhatatlan öröm volt, hiszen ott volt szem magasságban a rengeteg lilásan, kékesen tündöklő, naptól édessé varázsolt eper. Több sem kellett, nekiálltam és marokszámra ettem a finom nedűvel megáldott gyümölcsöt. Lotti ösztöneiben óvott minket, csak pörgött-forgott a fa alatt, mivel nem tudott utánam jönni. Mikor ennek tudatára ébredt, elkezdett ugatni finoman, majd egyre erőteljesebben. Anyukám és Nagymamám is kijött az udvarba, mi ez a ricsaj. Anyuci - kiáltottam az eperfa tetejéről. Nézd, milyen ügyes vagyok. Kislányom, hol vagy? Mivel a fára először nem nézett fel, a kutya mellett keresett tekintetével. Itt vagyok fenn a fán - mondtam hangosan nevetve. Jaj, Kislányom! - volt a jajveszékelő válasz. Hogyan másztál te fel a fára? - közben fogta a fejét és sírva fakadt. Gyere le onnan azonnal, míg le nem esel! - kaptam az intelmezéssel egybekötött parancsot. Mivel a pocakom már tele volt a finom eperrel, szót fogadtam és elindultam lefelé. Hogy jöttem én fel ide? - jött a kérdés a fejembe, mivel egy kicsit rémísztő volt lefelé néznem. Kerestem a lábammal az ágakat, hogy biztonságba helyezzem a testem és ágról-ágra, mint a kismadár ahogy ugrál az ágon, ereszkedtem le, egyre lejjebb, aztán egy ugrás, a szívem a torkomba dobogott, - dolgozott a gravitáció - és sikeresen földet értem. Miután megmostam kezem, szám, tükörbe néztem és nyelvem kinyújtva megállapítottam: Jé! lila a nyelvem. Na de ilyet?!
Történt a napokban, hogy eperfáról szemeztem ezt az egészséges, finom édes gyümölcsöt és a fenti sorok - történések - jutottak eszembe.
Tánc Világnapja!
Amióta a Földön élőlények élnek, kifejezik érzelmeiket, mondandójukat, lelkiállapotukat. Tánccal mindezt azóta is teszik. A tánc egy közvetítés, valaminek a kifejezése. A rovarok, bogarak, madarak, állatok násztánca is akár egyfajta mondanivalót takar, megannyi figyelemfelkeltést, akár érzelmet. Egyesek ösztönből teszik, de kifejezik, közvetítik mondandójukat, kivetítik azt. Az ősi törzsi emberek táncai is vágyakat, gondolatokat fejeznek, fejeztek ki, különböző rítusokban. A népek saját nemzetük hagyományait tartják fenn táncokkal, zenével kifejezve. A modern világunkban a tánciskolákban különböző nemzetek tánc koerográfiáját lehet elsajátítani. Az emberek teszik ezt azért, mert ki akarják fejezni saját érzelmeiket és örömködni vágynak. Kiszabadul a lélek útvesztőjéből, mert szárnyalni akar, mert ezen időszak alatt nincs más, mint az időtlenség, sodorva a lendülettel, a fizikai test felszabadul. Gondtalan, fiatal, élettel teli lesz és ha ezt minél többször műveli, tapasztal, elhiszi és egységet hoz önmagának. Tánccal gyógyul a test, a szellem és gyógyul a lélek, hisz örömet hoz a cselekvése. A tánc kortalan. Frissíti az agyat és persze fitten tart. A szenior örömtánc kifejezetten az ötven éven felüliek boldogságot, felszabadulást hozó örömködése, tánccal. Az arcok kisimulnak, a mosoly az arcon folyamatosan definiálható és a test harmonizálódik úgy, hogy észre sem lehet venni, csak úgy jó minden. Ma van a Tánc Világnapja!Ritmussal, zenéléssel, énekkel, táncra perdülő lábakkal teszünk azért, hogy a felszabadult, gyógyító érzést megtapasztaljuk, hogy azokban a percekben legyen az örömé, az érzelmek kifejezéséé az idő, a gondolat, a Világmindenség.
Karantén vízió
avagy, más ez a tavasz?
No, én is, mint a világon mindenki másképp képzelte el ezt a tavaszt. Mitől lett ez más? Az Emberiség egy olyan történelmi eseményt él jelenleg, amit még öregjeink sem tapasztaltak meg - még ha át is éltek egy világháborút, forradalmat, - ez más, ez egy világjárvány, egy ismeretlen vírus támadása. A téma, amiért is leírom ezeket a sorokat nem ennek taglalása, bár lehetne mit írni róla, de megírták és megírják mások. Saját megélésemet osztom meg miután felborított minden tervemet, minden elképzelésemet ennek a vírusnak a megjelenése. Egy újratervezés életemben. Azok a megszokott, berögzült, izgő-mozgó tevékenységek amiket csináltam, lelassult, lezárult, leamortizálódott. Elkezdtem dolgokat elengedni, szanálni, rendbe rakni, átcsoportosítani. Több időt adtam magamnak. Fő tevékenységem napi szinten a tanulás lett és a befelé figyelés. A mozgásra is több időt szentelek és napi szinten táncolok. Mindezt a nap végén megnyugvással, hálával fejezek be. Családommal több időm van beszélgetni, még úgy is, hogy ez csak az éteren keresztül folyik, hiszen nincsenek a közelemben. Csupa jó dolgok kerültek előtérbe. Kérdezem én magamtól? - hol itt a bibi? Nem beszélek senki, csak a magam nevében, nekem ezt hozta a karantén. Hol itt a vízió? Az idő, mit magamra tudok fordítani, hozza az érzéseket, ami gondolatokat szül. A gondolatot cselekedetté formálom és megszületik az eredmény. A vízió csodákat láttat és ha azt belső érzéseimmel megformálom, magamévá teszem, látom, hogy megvalósul. Tudom, hogy képes vagyok rá. Igen, ez a vízió, ami átváltozik eredménnyé. Nézzék el nekem, hogy így körbeírtam mondandómat. A képen látható koktél erősített meg abban, hogy nem élhetem tovább úgy az életem, mint azt eddig tettem. A gondolataim, a cselekedeteim mások lesznek. Az Élet múlandó, és mindenki egy vékony kötélen táncol, így az a pillanat töredéke alatt megváltozhat. Befelé fordulásom és a tanulás hozott olyan felismeréseket, ami által tudom, hogy más irányba megyek tovább. Ja? - Mi az a koktél? Minden évben 3 alkalommal csinálok tisztító kúrát. Ez a gyógynövény komplex teljesen letisztítja a bélfalat, a bélflórát helyreállítja és a sejtek újra regenerálódnak. Igen, ez ebben a tavaszban sem maradt el. Ez az egyetlen dolog, amit a karantén alatt sem hagytam el. Naponta vannak örömök, amik boldoggá tesznek és a jövő vízióját látom magam előtt.
2020. március 11. óta megváltozott Magyarország élete.
A távolság egy méter
Sok napja már nem láttalak, pedig vágytalak.
A lakó távolság köztünk alig 200 méter,
Az egészség fontos, randihely az Éter.
Kérdem én, álom ez, vagy Valóság?
Tombolnak a miértek. Józan ész! Otthon maradás.
Ma megpillantottalak a házamból kilépve,
Szívem vert, mint egy kamasz szerelmesnek.
Közeledésünk egymáshoz sajnos határt szab.
Itt az az Idegen, ki beleszól mindenbe,
Korlátokat szab, betartatja ridegen.
A korlátokat mi hozzuk, szólal meg benső énem,
Óh, egy sóhaj. Óhaj? Csak most átölelhetnélek.
Keményen dacolva a vírussal, átöleljelek?
Potenciális hordozó az Ember,
Elég, ha gyengeségből enged.
Kell az egy méter távolság köztünk,
Még ha ez csak fizikai, nem több.
Könny csillog szemedben,
Óh, a hideg szél teszi,
Mondanád, ha valaki megkérdezi.
Állunk egymással szemben,
A távolságot betartva, csendben.
Álom ez, vagy valóság?
Kérdezem, s a választ kapom már.
Sóhajtok, szívem ölelésre vár.
Állunk megbabonázva az aszfalton,
Másodpercek múlnak hangtalan módban.
Látom szemedben a vágyakozást,
Talán az enyém sem mutat mást.
Buta mozdulattal közlöm - Én erre megyek.
Tudom a Te dolgod ellenkező irányba vezet.
Összeér tekintetünk, torkunk szorul,
Ez most a Valóság!
Jó lesz majd, ha a vírus levonul.
Angyalok márpedig vannak
Talán emberek formájában, talán nem
Egy kellemes kikapcsolódásom és egy még kellemesebb élményem volt ma egy gyógyfürdőben. Ezen a négy évente előforduló február 29-i napon az idő kissé hideg volt, de a nap mutatta magát és erőteljesen sütött, szinte vakított. Nem érkeztem korán a fürdőbe, de nem is volt szándékomban. Nyugágyat kerestem magamnak a pihenőtérben, hogy kényelmesen, elszigetelve a zajos ember tömegtől, élvezhessem az ablakon át besütő napocska erejét. Miután bementem a helyiségbe, az ablaknál egy nyugágy volt csak szabad, közvetlenül egy 60-65 év körüli férfi mellett. Észrevette tétoválásom és megszólalt: Itt mellettem van még egy hely és napozni is lehet - mondta. Én nőként mindjárt egy flört elejét láttam ebben a történetben. Illedelmesen megköszöntem és csak annyit sikerült mondanom, hogy nekem szükségem van térre, mosolyogtam és sarkon fordultam. Jóval messzebb az előbbi eset helyszínétől kialakítottam magamnak egy helyet, - megvolt a "terem" - de oda nem sütött a nap. Ezután elhagytam a pihenőt, elkalandoztam, később masszázsra mentem. Egy fiatal gyógy- és sportmasszőrhöz kerültem. Megfelelő szakmai tudással végezte munkáját, ezért megháláltam, mivel megérdemelte. Mosollyal arcomon, jókedvvel sétáltam a pihenőtér felé, közben gondolatok ezrei cikáztak bennem. Jó érzés adni. Odaértem a nyugágyamhoz és láttam csodát. Egy kis csokor virág volt az ágyamon. Ha már nem jutott napos helyem, az Angyalok adtak egy kis boldogságot. Hála és szeretet érzés volt bennem. Az nem tudódott ki, hogy ki, vagy mi által került oda a virág, de nem az a fontos, hanem az önzetlenség. Adsz és kapsz!
Tánccal az Alzheimer és a Demencia ellen
Reggel elkészítettem az egészséges kávémat és gondolataim összeszedve írom ezeket a sorokat. Az év első Alzheimer Café klub előadójának kért fel a Szociális Központ Igazgatónője. Megtiszteltetésnek vettem a felkérést. Megvolt az előadás és még nagyobb hittel, reménnyel vágok bele a további feladatokba, hisz látom mekkora szükség van a tájékoztatásra, az emberek megismerhessék, magukénak vegyék és aszerint éljenek.
Az Alzheimer betegség rohamosan terjed. Dr. Menyhért Miklós neuropszichológus, az 1.Magyar Alzheimer Cafe létrehozója mondja:
Szellemi leépüléssel járó, viselkedés zavarral járó, úgynevezett demenciás betegeknek - ennek a tünetcsoportnak - hatalmas mérvű terjedése nem maradhat szó nélkül, tenni kell érte, de sürgősen. A tudatlanság, az ismerethiány nem csak a beteg részéről, de a családtagjaik részéről okozhat komoly problémát.
Dr. Menyhért Miklós azt mondja, hogy ez nem egy személy betegsége a családban, ez családi betegség, mivel kezelni kell, szaktudással kell rendelkezni a családtagoknak, hogy könnyebb legyen annak kezelése a beteg felé.
Az életminőségen lehet változtatni, de a betegség nem visszafordítható.
A felvilágosítás erről a tünetcsoportből álló betegségről nagyon fontos.
Osszuk meg az emberekkel, hiszen ez a társadalom problémája és a döntést hozók is felfigyeljenek rá, hogy tenni kell valamit ez ügyben. A kór minél hamarabb diagnosztizálva legyen és minőségibb életet élhet a beteg a hozzátartóval együtt, valamint az kitolható.
Mivel? Tánccal?
Van jelentősége a szenior örömtáncnak?
Komoly jelentősége van. Kutatások során megállapították, hogy nagyon jó a táncmozgás az Alzheimer-kór, valamint a demencia ellen, illetve ha az már kialakult, azt késleltetni, szinten tartani lehet. A leghatékonyabb fegyver az időskori elbutulás ellen.
A tánc növeli az állóképességet, összehangolja a két agyféltekét, javítja az egyensúlyérzéket, erőt és életenergiát ad.
Összességében elmondhatjuk tehát, hogy holisztikus gyógyulás jöhet létre, hiszen a testet fitten tartja, az elmét aktivizálja és a lelket ápolja.
Én, mint szenior örömtáncoktató, elkötelezettje lettem ennek a forradalmian új gyógyítási formának.
A Világegyetem megértése. A természettel azonosulni, minden élőlényt megérteni. Az elfogadás, szeretet és sok sok csoda.. Átadva a pillanatot, az érzelmi-szellemi tudást. Sugározni, hogy "átmenjen" mindenki számára az Élet Csodája abban a másfél órában. Megmutatni a zenében a szépséget, a kreativitást, boldogító érzéseket. Sikerélménnyel gazdagítani a táncosokat, ösztönözni újra és újra, hogy táguljon világuk, úgy, hogy megerőltetnék magukat. Egy magasabb rezgést teremteni, hogy azáltal minden negatív érzés, gondolat - ha csak abban a másfél órában is - elszálljon, azt a táncos maga mögött hagyja.
Ez az egység, vagyis a szenior örömtánc egy összetett, holisztikus szemléletű olyan tevékenység, mellyel az idősebb és még idősebb emberek megtalálhatják, az örömszerzés egyik formáját. Holisztikus, hiszen fizikai-érzelmi-szellemi szinten hat az emberi szervezetre. A tánc, mint testmozgás fizikailag hozhat energikusabb, erőteljesebb erőnlétet. Érzelmi szinten szívre hat, hiszen ki nem szereti a kellemes dallamokat és a tánc is maga gyógyítólag hat. Szellemi szinten az idős ember agysejtjeit nagyban megmozgatja. Amelyik szervet nem dolgoztatjuk, az elsorvad egy amerikai agykutató szerint, - állítását tudományosan megalapozta kísérleteivel.
Ez a csodálatos dolog késztetett arra, hogy elsajátítsam a szenior örömtánc "csínját-bínját", hogy megfelelő szaktudással oktathassam aszerint, hogy levezethessem a táncórát azoknak az embereknek, akik késztetést éreznek arra, hogy egészségükön javítsanak, azt szinten tartsák, illetve örömszerzés, kikapcsolódás végett is kellemes időt tölthessenek el velem.
Szívesen meghallgatom az embereket és látom, hogy nagy szükség van sokuknál életmód váltásra. Mivel anti-aging tanácsadóként is a "Tovább fiatalon életmód program" elkötelezettje vagyok, még több tenni akarás van bennem. Nagy kitartást igényel, eltökéltséget, hitet az emberek gyógyulni akarásában. hiszem, tudom, hogy értelme van. Gyógymasszőr vagyok, de akár más területen is - miben életem során dolgoztam - emberekkel foglalkoztam. Szeretem embertársaimat, hivatásomnak tekintem mások segítését . A tánc maga is csodálattal teli számomra, de látni az emberek sugárzó tekintetét, ha érzem, hogy segítek rajtuk, vagy csak örömet szerzek nekik, az boldoggá tesz.
Igen. Az a legalább 50 ember, aki ott volt az előadásomon, megértette. A visszajelzések fantasztikusak, remélem még sok sok ember meghallja, felismeri és tesz azért, hogy egészsége fennmaradjon.
A Szenior Örömtáncról
Ennek a mozgalomnak az elindítója már több mint 40 éve Ilse Tutt volt Németországból, aki egész életét a táncnak szentelte. A II. világháború után kezdett tanítani pedagógusként, de néptánc csoportokat vezetett, azonkívül szeretett énekelni és nagy természetjáró volt. Közösségi táncokat oktatott, mely összehozta az embereket. A Gerontológia - öregedés tudománya - rámutatott arra, hogy az idősebb ember számára nem az az egyedüli életcél, hogy a háztartást vezesse, vagy az unokákra vigyázzanak.
"Miért nem találsz nekünk is lehetőséget a táncoláshoz" - ezt a kérdést tette fel Ilse Tutt az akkor már idősödő anyósa.
Evvel a lelkesedéssel indult neki Ilse, hogy kialakítson egy olyan táncot csoportosan, ahol nincs férfi és nő szerep. Ha párok is vannak, akkor is gyakori a partnercsere a táncban. Ezek a lépések természetesen alkalmazkodtak az idősödő szervezethez. Az elmagányosodást akadályozta meg elsődlegesen, de fontos volt az agymunka, így amellett, hogy fizikai állóképesség is erősödött, a koncentráció által az agy is aktivizálva lett. Egyre jobban elterjedt, nem csak Németországban, de az európai országokon kívül eljutott még Új-Zélandra is. Létrejöttek a szeniortánc szövetségek, és Ilse Tutt érdeme lett, hogy a szeniortánc önálló fogalommá vált a táncirodalmon belül. Érdemei elismeréséül 1981-ben az egyik legrangosabb állami kitüntetést (Bundesverdienstkreuz) adományozták neki.
Az orvostudomány és a technika fejlődésének köszönhetően az emberek egyre magasabb kort élnek meg, ami örvendetes jelenség. Azonban már 2010-ben a világon közel 36 millió ember élt demenciával. Még ijesztőbb, hogy a prognózisok szerint a számuk 2050-re várhatóan megháromszorozódhat.
Alzheimer-kórban a gyógyszeres terápiák azért sikertelenek, mert a betegeket túl későn kezdik kezelni. Az Alzheimer-kór már több mint egy évtizeddel a tünetek megjelenése előtt megtámadja az agyat, ezért jobb a megelőzésre fektetni a hangsúlyt. Hogyan? Tánccal az Alzheimer-kór ellen? Pontosan!
Nincs szükség sem táncpartnerre, sem előzetes tánctudásra. Az oktató megmutatja, majd gyakoroltatja a csoporttal a rövid koreográfiát, amit meg kell jegyezni. Először speciális, ún. ritmikus beszéddel segíti a tanulást, majd amikor már jól megy, zenére táncolja el a csoport a táncot.
Ülve táncolás - Ez is Örömtánc!
Mozgássérült, kerekesszékes vagy demenciával sújtott emberek számára is van szeniortánc. Nekik dolgozták ki az ún. ülve táncolást. Az olyan idős emberek számára is ideális, akik nincsenek jó egészségi, fizikai állapotban, és esetleg szédülnének, elesnének. Az oktató irányításával előzetesen ők is megtanulják és gyakorolják a koreográfiákat, de a végén a székükön ülve táncolnak a zenére.
Vasárnapi Hírek, 2014. október 26-i számában így írtak:
Bárki bevetheti ezt a csodafegyvert az időskori elbutulás ellen.
Eddig is tudtuk, hogy a tánc - mint minden testmozgás - egészségesebbé tesz, emellett csökkenti a stresszt és növeli a szerotoninszintet, ezáltal a lelki egészséghez is hozzájárul. Ám csak most sikerült bizonyítni, hogy a rendszeres tánc az elmét is pallérozza.
A New York-i Albert Einstein Orvosi Kollégium kutatói 21 éven át vizsgáltak 75 éves és idősebb embereket, hogy kiderítsék, mely tevékenységek tartják frissen az elmét, védve az időseket a demencia és az Alzheimer-kór kialakulása ellen. A szellemi elfoglaltságok közül a rendszeres olvasás 35 százalékkal, a keresztrejtvényfejtés pedig 47 százalékkal csökkenti a demencia kialakulásának esélyét. Még érdekesebb eredményt hozott a fizikai aktivitások vizsgálata: sem a biciklizés, sem a tenisz, sem más sport nem használt semmit a demencia ellen (csak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére), ellenben a rendszeres táncról kiderült, hogy 76 százalékkal, vagyis a leghatékonyabban csökkenti az időskori elbutulás esélyét.
Hazánkban Csirmaz Szilvia, Magyarország első okleveles Szenior Örömtánc oktatója hozta be ezt a táncformát és oktatja 2 éve.(Az első képzés 2016 szeptemberben indult)
Szilvia szerint a Szenior Örömtánc, az mozgás, öröm, plusz agytorna.
MR-vizsgálatokkal bizonyították, hogy párhetes tánc után az agynak azok a területei is aktivizálódnak, melyek addig nyugalomban voltak, tehát az idősek a tánc hatására elkezdik újra használni az agyuk azon részeit, melyre a mindennapi életük során már nem volt szükségük.
Összességében elmondhatjuk tehát, hogy holisztikus gyógyulás jöhet létre, hiszen a testet fitten tartja, az elmét aktivizálja és a lelket ápolja.
Forrás: www.szeniororomtanc.hu
Reggeli gondolatok
Lelkem sír, szeretetre vár,
Testem remeg, érintésre vár.
Tudatom elképzeli, ez nem elég már,
Szivárvány színeket rajzolok, vágyok rá!
A Teremtés gyökere: Szeretet - mondta Müller Péter - ez jutott eszembe.
Reggel arra ébredtem, hogy csodálatos érzésekkel teli álmom volt. Benne volt a szívemhez közeli férfi - csak személytelenül, mert még nem tudom ki Ő, vagy mert nem akarom személyhez kötni éber állapotban -, tiszta víz, amiben időnként mindketten sokad magunkkal - ismerősökkel - sétáltunk, és faágakból, vesszőből font koszorú, ami később gömbölyűvé formálódott. A fonott vesszőből készült gömb ami a vízben úszott és én követtem, benne egy üzenetféle csomag, amit nem tudtam a fonások között kiszabadítani, majd hagytam is. Ez a férfi, aki mindig a közelembe akart lenni, ha csak tehette hozzám ért, kereste a lehetőséget, hogy kettesbe maradhasson velem. Állandó vibrálások, őszinte, meleg szeretet áramlás volt. Események folyamata és a férfi megbotlik, elesik és én ott termek, letérdelek mellé, fejét felemelem, már az ölemben van, bújik hozzám és én felsóhajtottam. A sóhajom már éberen ért. Ötvenen túl is lehet? ...és azon túl is? Ebben a fátyolban, burokban tartózkodom. Fizikai szinten szeretném megélni.
Lehet ezt kívánni? Ötvenen túl? ...és azon túl?
Gondolni, akarni, kívánni, szeretni, úgy?!
Úgy, hogy felhők felett jársz súlytalan?
Színes forgatagban, tüzben égni? Vagy...
Simogató fuvallatot érzel bőrödön, orrod, s ajkad között,
Már a vízcseppek fogócskáznak testeden mindenütt.
Elveszted az idő érzeted, repülsz gondtalanul szárnyalva,
Üres a feladatokkal terhes ego, csak az érzelem kitárva.
Boldog, szeretetteljes végkifejlet. Szabad vagy!
Érzéseim fokozhatnám, lázadásom leírhatnám.
Merre találom a választ. Ötvenen túl..és azon túl már.
Az érzés, az áradó szeretet adásán túl végre
Kinyílok már és befogadom, csak Teremts Kérlek!
Megteszem. Fény járjon Utamon. Köszönöm szépen.
Ugye, ugye! Ezek a tavaszváró napok milyen gondolatokat szülnek, az érzelmek felgyülemlenek. Az álmok valósággá válnak. Fényt! Napot! Szeretetet!
Boldog Mindennapot!
Köszönöm, hogy gondolatom megoszthattam.
Köszönöm, hogy ha valamilyen érzést elindítottam Feléd.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Shakespeare után szabadon.
Lenni, vagy nem lenni? - avagy...
William Shakespeare költő, író az angol drámaírás egyik legnagyobb alakja. Műveit szinte minden nyelvre lefordították. Születésének és halálának évfordulója közeledvén, gondolatom a költészet körül forog. Hamlet című drámája III. felvonásában Hamlet "koponya" monológja ihletett és gondolataim szárnyaltak.
"Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni - elszunnyadni - semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes...
...Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből ,
S elveszti "tett" nevét. - De csöndesen! ..."
(Arany János fordítása)
Shakespeare műveit sokan kiparódizálták a századok folyamán. Egy kissé zordra sikeredett sorok után szeretnék inkább egy mosolygós, kinevetős, képekkel zárni írásomat.
Lenni, vagy nem lenni, helyett: Enni, vagy nem enni?
A költő nagyságát evvel nem kicsinybítem, felnézek rá, de most ezt a habók végszót nézze el nekem mindenki.
A Természet
Kirándultunk tegnap. Unokáim boldogan mondtak igent arra, hogy kimegyünk a szabadba. Az időjárás szeszélyes volt, mint szokott általában lenni áprilisban. Kételkedve fogadtam az idő csalafinta összevisszaságát, de nekiindultunk.
Csodáltuk az eget, a tavaszi virágok kidugták a földből száraikat, virágok ezrei nevetgéltek össze és a tavalyról megmaradt levelek barna színű összevisszaságából bátran kandikáltak ki.
Zörgött az avar lábunk alatt, vigyázva lépkedtünk az erdő fái között, hogy az esetlegesen elbújó gombákat ne tapossuk el.
A séta nagyon kellemes volt. Madárcsicsergés, vagy éppen az a csend, amit mindjárt úgy érzed meg tudod fogni, mert olyan sűrű és ott van előtted. Ezt a csendet összefüggéstelen időközönként az erőteljes szél szakította félbe. Ha ezt egy sötét erdőben éled meg, megborzongassz, mert olyan sejtelmesnek tűnik.
Belsőmben éreztem az újraébredést, és ugyanúgy a természet is megmutatta, hogy éled és boldogan néz előre, bontja szárnyait, pillangók repdesnek és rügyek bontakoznak, vagy éppen a bogarak indítják el új családjuk százezreit rejtelmesen összekapcsolódva. Csoda a természet és csodák vagyunk mi is. Ébred a természet és éledünk mi is.
Zártuk a napot egy kis kalandozással a fákon egy kiépített pallón. Magasból néztünk szerteszét és a gyerekekek kacarászva vették birtokba a csúszdát. Végérvényesen itt a tavasz.
Állatok világában szabadon.
A fókashow nagy tömeget vonz minden alkalommal. A kedves, vidám, játékos fókák örömmel végzik el a rájuk rótt feladatot, mert jutalmuk a finom halacska.
A trópusi állatok is helyet kaptak. Egy mesterséges őserdő lett kialakítva több szinten. Tetszett a kialakítása, a függőhíd, a vízesés és persze a hüllők sokfélesége.
Több mint félnapos kirándulásom az állatkert területén hozta fel bennem a gondolatokat. Lábomban a több kilométer, agyamban a sok emlék képekben, lepergethető filmekben, a szívemben hálával és szeretettel léptem ki a kijáraton. Megéltem és köszönöm.
Egy bakancslistás kívánságom teljesült. Meglátogattam a nyíregyházi állatkertet. Rengeteg élmény ért és boldog, napsütéses, vidám napot töltöttem el az állatok társaságában.
A Nyíregyházi Állatpark a várostól 5 km-re a sóstói üdülőövezetben található, ahol strandfürdő, falumúzeum és egy parkerdő nyújt kikapcsolódást az idelátogatóknak. Az Állatpark ebben a természetes, szinte háborítatlan környezetben kapott helyet egy tölgyerdő mélyén. A 30 hektáros területen világrészek fogadják a látogatókat hogy végigjárhassák a Földet, megfigyelhessék miként élnek a világ különböző vidékein az állatok.
A parkot 1998-ban hozták létre egy régi szabadidőpark helyén. A cél az volt, hogy megőrizve a természetes környezet adta lehetőségeket egy olyan állatbemutató jöjjön létre Magyarországon, ami a modern nyugat-európai állatkertek küldetésének felel meg.
A sokszínű állatvilág több mint 500 faja, és több mint 5000 egyede él itt, melyek között olyan különlegességekkel találkozhatunk, mint a fehér tigris, az afrikai elefánt, a komodói sárkány, az indiai orrszarvú, a jegesmedve, a homoki tigriscápa, és a nyugati síkvidéki gorilla. Sikeresen szaporodnak az álltkertben többek között a zsiráf, a lisztmajmocska, a borneói orangután, a bali seregély és a szibériai tigris. - Olvashattam mindezt a nyíregyházi állatkert honlapján.
A szárazföldi állatok csodálatos sokasága után, betértem az Ócenáriumba. Egy csodálatos vizivilág tárult elém. A korall élőlényektől a tigriscápáig sok száz faj mutatta meg magát az 500.000 literes akváriumba, az igazi kuriózumként szolgáló üvegfolyosón és más sok sok akváriumban. Élvezettel merültem el a látványban, tanulmányoztam viselkedésüket és hálával gondoltam arra, hogy mindezt megtapasztalhattam. Az üvegfolyosón is elidőztem, hiszen csodálattal néztem a különböző állatokat, miként úsztak a fejem felett és néztünk egymással szemben.
Fantasztikus élmény és megélések az állatok társaságában egy olyan világba kalauzolt, hogy nem vettem észre azt sem, hogy az idő hogy elrepült. Szomjamat kellett oltanom egy jeges üdítővel, hogy visszazökkenjek a valóságba.
Újabb kalandra indultam, miután felfrissültem. Meglátogattam a pávákat is többek között. Gyönyörűek. Mutogatják szépségüket és büszkén tárogatják szét farktollukat.
2018.Nyár családommal
avagy a Kaland folytatódik.
Sátorozás egy fesztiválon.
Alig értem haza egyik fesztiválról, már mentem a másikra. Úgy adódott, hogy az unokáimat is el tudtam vinni. Részükről nagy volt a vágyakozás, mert megígértem nekik, sátorozunk.
Az úton is akadtak jóleső dolgok, mint pizzaevés, süti és fagyi evés, kalandozás.
Nem volt könnyű a választásom.
Az úton láttunk sok érdekességet, míg oda nem értünk. Pest megye egy eldugott részén egy tóparton töltöttünk pár napot. Az idő nekünk kedvezett, eső elkerült minket és élvezettel fürödhettünk a tó vizében.
Kisebbik unokám csak mentőmellénnyel mehetett vízbe. A kudarc után - mert a fürdés mellény nélkül nem lehetséges - a megoldás mosolyt csalt az arcára. Egy kis utánajárás, szervezkedés, kedves segítők és lett mellény. Nem felejtem el azt az önfeledt mosolyt, miután a mellény a kis testére került és élvezettel lubickolhatott a vízben bátyjával együtt.
Kellemes időtöltés, a játékok hada, a trambulin és egyéb szórakozás mind sok nevetéssel járt. Este koncerteken vettünk részt. A sátorozás után persze folytatódtak a nyári szabadság örömei.
A fesztivál után reggel sátorbontás és irány Budapest, újabb kaland.
Budapest, de csodás.
Igen, egy újszülöttnek minden új, de az én unokáimnak is, hiszen olyan helyeken jártunk, hol ők még nem.
A Metrózás egy mindennapos dolog. A kisebbik unokám még nem utazott rajta. Egy dolog a történések sokaságából. Több, mint egy órát utaztunk metróval és busszal és még Budapesten voltunk. Amerre a szem ellát, mindenhol házak, épületek, hegyek és az még Budapest - nahát, mekkora ez a város?!
Célállomás: Kampóna - Tropikárium
Itt eltöltöttünk pár órát. Egyik ámulatból a másikba estünk. Ez a vizivilág sok sok csodát mutatott meg nekünk. A hüllők, a halak, a cápák, emlősök és kétéltűek - mind megmutatták mindennapjaikat. Nézd Domi, nézd Patrik, nézd Nagyi - folyton kapkodtuk a fejünket.
A ráják megszemlélése a víz alatt.
Még ezen a napon egy mozi is várta az ifjúságot. Unokahúgom elvitte a fiúkat a legújabb mesefilmre. Csodás nap volt. Az élmények fokozódtak a következő napokban is. Bowlingozás volt a fő program másnap.
Ez nekem is újdonságnak számított, életem első gurítása. Na? Melyik golyó a jó golyó?
Persze billiárdoztunk és gépi játékoztunk is. Bia legyőzhetetlen volt a Flipperbe.
Újra élményekkel, vigyorral arcunkon aludtunk el, miután még megbeszéltük a fontosabb szituációkat a játékban. Jó volt.
A nyaralás a szülőkkel folytatódott tovább. Élmények, boldog pillanatok sokasága és a felejthetetlen történések tették vidámmá az unokáim nyarát. Később a Duna menti nyaralás pár napra újra közös családi élménnyé dagadt. Séta és névnapomra meglepetés ebéd. Volt halászlé bajai módra, harcsa, de még barackkal töltött palacsinta is. Senki nem maradt éhes.
Gyermekkorunk helyszíne testvéremmel, sok emlék tört elő ezekben a napokban.
Bezártuk a nyaralást nyárson sütéssel. Csodás napokat éltem meg veletek. Köszönöm.
Blogjaim
Kávészünet
2018.03.26
Imádok kávézni. Nem mindig tudom eldönteni, hogy azért e, mert akkor leülök, és semmi más nem számít, csak a kávé kortyolgatása, hogy közben elveszítem az idő és hely érzékemet, vagy az íze kedvéért. Egy fontos, hogy kényeztesd magad!
Elmélyülés
Elmélyülés.
Gondolatok egy napomon.
Az egész Univerzumban egységesen, - azt mondanám Egységben élni.
Ezt folyamatosan felül akarjuk írni. El kell gondolkodnunk rajta. Ha meg lenne az Egység, sokkal harmónikusabban élhetnénk ezen a csodálatos Földön. Saját tapasztalataim, de mások által leírtak, elmondottak alapján is az a feltevés, hogy az Egység, mint EGY-ség adott, csak mi nem vesszük észre sok esetben.
Miért mondom ezt?
Nem bizonygatás kérdése, hogy a Természet tudja a dolgát, Egy-ségben él és Léleg(k)-zik.
Az állatvilág is teszi a dolgát, a növényvilág szintén. Mi Emberek különbözünk. Most nem térek ki rá, mindenféle jellemeket ruházunk magunkra. Különböző tulajdonságokkal vesszük fel a harcot saját magunk ellen. Azért mondom, hogy magunk ellen, mert EGY-ek vagyunk. Egyek vagyunk mi Emberek és Egy-ek vagyunk a Természettel. Egy láthatatlan szál összeköt mindent mindennel. Saját példámmal élhetek, saját tapasztalaimról beszélek, rávilágíthatok egy-egy elgondolkodtató gondolatra. Sok van ilyen az életemben, most a legutolsót írom le.
2018. november 22-e van. Időben keltem reggel, a tervezett tennivalóimat el akartam végezni. Elindultam a városba. Alig hagytam el otthonomtól a ház sarkát, jött velem szembe - az addig másik irányban sétáló - hajléktalan sietős léptekkel. Nem akartam felvenni vele a kontaktot, nem figyelve rá, elmentem mellette. Ismertem az arcát, hiszen sokszor láttam már. Sietek lefelé az aluljárón és az jutott eszembe, hogy úgy nézett ki ez az ember, mint a Sándor. Persze egyáltalán nem úgy nézett ki, de mégis az Ő arcát láttam benne. Édes Istenem! - ment tovább a gondolatszál, szívem közepébe érve - talán már nem is él!? Elhessegettem a gondolatot, hiszen akkor tudnék róla, mert a lánya megígérte, hogy ha tud valamit, értesít.
Annyit tudhatunk róla, hogy egy csodálatos, mindenét odaadó, önzetlen, szeretetreméltó ember ez a Sándor. Szoros kapcsolat alakult ki köztünk nagyon régen, ami sok éve már elfeledett. Igyekeztem a városba, nem gondolva tovább az iménti szösszenetre. Hazafelé menet az aluljáróhoz érve előttem egy átlagos külsejü férfi haladt. Nyugodt léptekkel, egyhangúan ment felfelé a lépcsőn, én utána és megint az jutott eszembe, - ez az ember, úgy néz ki, mint a Sándor. Követtem őt és egyfajta szomorúságot éreztem a szívemben. Felértünk és én sietős léptekkel megelőztem őt, pontosan ugyanott, mint egy órával előtte a másik embert. Ezek a történések feledésbe merültek - aktív volt a napom. Este a szárítóról a megszáradt törülközőket hajtogattam össze és pakoltam el. A szekrénybe téve megpillantottam a szekrénypolc mélyén nyugvó csomagot, (fogalmam sincs mitől került előtérbe, hisz eldugva leghátul lapult) régi levelek, köztük Sándor írásait is. Ezen a 22-ei napon háromszor jutott eszembe Sándor - látszólag indokolatlanul. Este mécsest gyújtottam, - csak úgy!
Ezt a történést azért írtam le, mert a jelekre, érzésekre, érzékeléseinkre nyitottakká kell váljunk. Az érzések, intuíciók életünket megkönnyíthetik, harmónikusabb életet élhetünk. Ha magunkra és környezetünkre odafigyelünk, nem támadunk, nem ítélkezünk, nyitottabbá, befogadóbbá válhatunk.
2018. november 24-én jött a hír Sándor lányától, hogy Apukája 22-én éjfél után nem sokkal elköltözött a Földről. Meg kell értenünk, hogy össze vagyunk kötve egymással, az Univerzummal egy láthatatlan szállal.
Éljünk úgy, mint a Természet. TISZTÁN ÉS ERŐTELJESEN, EGYSÉGBEN.